Most már itt vagyok egy bő hónapja, ami azt jelenti, hogy nagyjából megismertem a várost, jónéhány embert és kialakult egy rutin, hogy egy átlagos héten mit hol lehet csinálni.

Hétfő:

Kelés későn, skype ismerősökkel, du suli, este alapozás a koliban, majd International Student Party a Great Pianosban és/vagy jazz koncert a Spieghelben

Kedd:

Néha reggel suli, napközben tekergés-olvasás/tanulás-net, du. ACLO (sportolás): Zumba és Body-fit, este néha reggae a Zolderben.

Szerda:

Dél ACLO, du. suli és Dutch Studies, este néha tematikus buli a Great Pianosban vagy random kolis parti

Csütörtök:

Este pop/rock/punk koncert a Simplonban, esetleg blues este a Zolderben

Péntek:

Du pilates, este rock koncert a Verában vagy kolis móka

Szombat:

Napközben piacozás és bringázás, este koncert a Verában utána DJ settel, és egészen biztosan kolis móka pubcrawl-lal egybekötve

Emellett egy csomó pubban éjfélig-1ig minden nap happy hour van, amikor olcsóbb a sör, a feles vagy 1-et fizet 2-t kap akció van mindenféléből. Szóval egy pillanatig sem sajnálom magam, sőt. Viszont ha jössz meglátogatni, ezekből már tudsz előre válogatni, hogy mi érdekel jobban:)

Írtam korábban, hogy 128 pub van a városban és az angol prof gyors fejszámolása alapján nem egyszerű mindet végigjárni az Erasmus alatt. Nos, Judit csoptársammal azt mondtuk, hogy challenge accepted, toljuk neki. Az általunk kitűzött cél mondjuk ennél szolidabb, mindössze 50 pub. Kitettem a falra egy lapot, amire mindig írom a helyeket, ahol már jártam. Egyelőre 23-nál tartok, ami 5 hét után egészen becsületes eredmény:). Majd időről időre frissítem itt is.

Nem szeretek meg nem is fogok írni a párkapcsolatokról Erasmus alatt, mert mindenki ismeri a sablont, de ez a két történet vicces végleteket mutat, amit eddig nem ismertem. Az egyik a koliban jött össze, egy emeleten lakni egy portugál lánynak és egy dán fiúnak biztos gerjeszti az érzelmeket, viszonylag pikk-pakk összejöttek úgy, hogy előtte gyorsan mindketten szakítottak a pasijukkal-csajukkal, akik otthon várták őket, most pedig, hogy már 4 hónapja is van, hogy együtt járnak, úgy gondolták, hogy időszerű eljegyezni egymást.

A másik sztoriban a srác megérkezett Erasmusra lelkesen, csak éppen az első két hétre, amikor kb. a szociális beilleszkedés 80%-a zajlik le, kikísérte a barátnője, hogy bebiztosítsa a pozícióját és természetesen hogy a srácnak is jó legyen közbenJ. Néha a csaj otthon tartotta, nem jöttek el programokra, ha a srác egy lánnyal kezdett beszélni, jött a dajdaj. Tippelni lehet, hogy vajon a srác mikor unja meg a sárkányvezérlést és mit fog lépni.

Ja, a legszebb történet, a srác 22 éves, megházasodott, majd eljött Erasmusra, ezt nem emésztettem még meg teljesen.

Ha Hollandiába költözöl, az alap, hogy azonnal szerezz egy bringát, anélkül nehézkes vagy drága az élet. Több opció is van erre, pl. bemehetsz egy boltba venni egy újat €200-ért, éjjel hazafelé sétálva ha egy drogos megszólít, €5-10-ért is kapsz egy használtat, nagy valószínűséggel még friss a vágás a záron. (Ezért amúgy a rendőrség €250 büntit ad meg priuszt, az nem jó.) Az az opció, amit én választottam, is egészen vicces volt.

Minden hónap első péntekén a rendőrség kiárusítja azokat a bringákat, amiket megtaláltak pl. az árokparton heverve, amit a kanálisból szednek ki vagy amit lefoglalnak tolvajoktól feljelentés alapján. Itt az a jellemző, hogy nagyon olcsón lehet legálisan bringát szerezni, cserébe meg kell szenvedni érte. Reggel 5-kor akartam kelni, hogy kellőképpen korán odaérjek a helyre és a sor elején legyek, ez egy kitüntetett nap Groningen életében, sokan idejönnek ilyenkor. Ekkor még nem szoktam hozzá a holland széljáráshoz, 4:40-kor arra ébredtem, hogy be akarja törni a szél az ablaküveget, hurrá, máris indulhatunk bicikliért sorban állni! 5:45-kor már lelkesen várakoztam a bringatároló előtt, kb. a 10. voltam, az első srác 4-kor ment oda, nem akart hazamenni a pub után és onnan vissza a városba. Esett az eső, fújt a szél, mi meg vicceket meséltünk egymásnak miközben áztunk, mint egy túlélő táborban. Útközben csatlakozott egy holland lány, aki szintén a csütörtöki pub után enyhén spiccesen leszállt a bringájáról és azt mondta, hogy ez vicces, ilyet ő is akar csinálni. 7:30-kor kaptunk sorszámot (sorszámot megint, érted) arra, hogy 8:30-kor, amikorra vissza kell menni, már sorban engedjenek be minket, hát nem aranyosak? 8:30-kor beviharzottunk a bringák közé, egyszerre 20 embert engedtek be. Volt kb. 2 perc, amíg lehetett nézelődni, utána jött a második 20 ember, így az első bringát megnéztem, a másodikat már meg kellett fognom, hogy más ne nyúlja le, azzal néztem a harmadikat, amit elvittek előlem, így maradt a második. A kassza felé menet láttam meg, hogy az első kerékben megszámlálhatatlan nyolcas van, úgyhogy odamentem a szervizesekhez és a következőt beszélgettük:

- Hi, there is a problem with this bike. The first wheel is just not straight.

- Yes. It's a cheap bike. It is only for biking and breaking.

- Breaking???

- Yes, braking.

- Oh, I see, braking. Can you fix the wheel though?

- Yes, of course, €10, please.

Az egész akció 3 perc alatt zajlott le, még szerencse, hogy csak majdnem 3 órát kellett várnom erre, cserébe €25 eurót fizettem a bringáért meg plusz €10-et az első kerék centírozásért:). Azóta teljesen összenőttünk és nap mint nap új kalandokat élünk át.

Neve még nincs, bár vmi miatt gondolkodom a Lukrécián:D. Tippek?

Viki kérdezted, hogy milyen furcsaságaik vannak a népnek errefelé, összegyűjtöttem egy páratJ. A palacsintát nem írom le még egyszer, de hát az akkor is…

1, Minden munkavégzéshez időpontot kapsz, semmit sem tudsz csak úgy elintézni. Amikor 3 napja voltam az országban, már 3 időponttal rendelkeztem, elintézni bármit csak 1-2 hétre rá sikerült.

2, Academic quarter. Az órák kezdési időpontjában sosem kezdenek az oktatók, csak 15 perccel később, hogy a későket bevárják (akik így is képesek még elkésni persze).

3, Az emberek iszonyat későn kezdenek partiba menni. Éjfélkor a helyek nagy része még teljesen üres, cserébe ha reggel hat körül sétálsz a városban, akkor kezdenek hazafelé menni vagy még át egy másik helyre.

4, Néha szórakozásból a kanálisba dobnak biciklit, így mulat ez a nép.

5, Itt mindenki bringával jár, ok. Ebből adódik, hogy az esti pubozásból is bringával szlalomoznak haza, hát jó. Egy csomó bringás visz valakit a bringája hátulján, menő. Úgy gondoltuk egyszer, hogy ezt meg kéne valamivel még spékelni, így sikerült az alábbi fényképet produkálni.

Majd még bővítem a listát.

Egészen otthonos kis közösség van itt, rengeteg a spanyol és az olasz, senki sem érti, valószínűleg lassan beszivárogva akarják átvenni a hatalmat az országban. Összesen kb. 45-en vagyunk 3 szinten. A közös főzések meg South Park nézések elég gyakoriak, néha esténként csoportos gitározás meg éneklés megy, de volt már, hogy random twisterezni vagy légpingpongozni kezdett egy társaság. A szobámban a minél több és menőbb posztert tegyünk elvet követem, eddig egész jól megy a dolog.

Egy angol professzor is mondott beszédet a nyitó ünnepség alatt, néhány gondolata megragadt bennem:

„Whichever direction you go, don’t forget, the wind is always in your face.”

„There are 128 pubs in Groningen, therefore if you stay here for one term and go to a different pub every night, you will not be able to drink in all of them. This is, of course, a fact, not a challenge.”

„Why are we all here? To know more about the Dutch? Hell, no. To know more about ourselves? Well, one of my favourite writers, a Hungarian (hoppá), Mikes, who spent almost his entire life in exile, got to know himself and his country that way.”

kép: coppenhagenize.com

A Wizzair bíztatásának hála, hogy 32 kg lehet a becsekkolt csomagom, sikerült egy összesen 40 kg-os nagy- és kisbőrönd kombóval nekiindulnom az útnak 2 óra alvással, minek pihenni, úgy túl könnyű lenne. Egy csoporttárssal együtt utaztunk ide, így ébren is maradtam egészen sokáig. Útközben tartottam egy megállót Utrechtben, ahol egy jófej ismerős körbevitt a városban, miután pumpált belém egy kevés teát az életben maradáshoz. A vonat WIFI-s volt, yayyy! Groningenben természetesen fújt a szél és picit esett az eső, azért örülök, hogy a vasúthoz legközelebbi koleszt választottam. Megérkezéskor semmi mást nem akartam, csak aludni, aláírtuk a szerződést és lementünk a student managerrel a konyhába, ott két jófej lakótárs egyből megkínált palacsintával, köszi!:) Kiderült, hogy itt a palacsintát néhányan nagyon furcsán eszik: a tésztájába bacont sütnek, majd amikor elkészült, jól teleöntik különböző cukrokkal és sziruppal, khm, köszi?:)

kép: skinidin.com